Megejtő az a hűség, szeretet, amely Rákóczihoz fűzte, nyilván egy kicsit korán elveszett (kegyetlenül kivégzett) apját is látta benne; az a töretlen hűség, amely ifjúkorában Rákóczihoz állította, talán egy pillanatra felvillantott előtte egy fényes életpályát, persze az rögtön kihunyt, s maradt a vándorlás („bújdosás”), a száműzöttség, a kegyelemkenyér, a másodrendű állapot. Elvesztett szinte mindent: Erdélyt, … Bővebben: Mikes: Törökországi levelek